Aequipecten opercularis hevesensis Schréter, 1929
SCHRÉTER, Z. 1929. A borsod-hevesi szén és lignitterületek bányaföldtani leírása. Magyar Királyi Földtani Intézet, 390 p., pls. 1-9. Budapest. [p. 381]
1929 Aequipecten opercularis var. hevesensis Schréter, 1929
«A ma élő Aequipecten opercularis-nak sajátságos kistermetű válfaja fordul elő tömegesen az Egercsehi vidéki szénterülef magasabb szénfedő rétegeiben. Mivel a nagyobb termetű főalakkal s az eddig felállított kisebb termetű varietások egyikével sem lehet ezt a helyi jelentőségű válfajt teljesen azonosítani, jónak látom ezt, mint önálló varietást, elkülöníteni.
A ház közel egyforma teknőjű; a baloldali teknő kissé domború, a jobb teknő majdnem teljesen lapos. A héjak vékonyak. A bal teknőn 20-22 lekerekült, sőt többnyire lapos borda húzódik végig. A bordák és bordaközök kb. egyforma szélesek. A felületek, úgy a bordák, mini a bordaközök kb. a teknő közepe Iájától a szélek felé finom, radiális, fonalszerű kiemelkedésekkel díszítettek, azonban ezek sokszor, nevezetesen a bordákon alig látszanak. A búb felé eső rész ellenben egész sima. Ugyancsak a héj közepe tájától kezdve látszanak a növekedési vonalak, amelyek csak a szélek felé kissé jobban, észrevehetőbbek, amennyiben a bordaközökben néha pikkelyszerű lemezekké alakulnak. A jobb teknő kissé domború, bordái kiemelkedőbbek, erőteljesebbek. A bordákon és a bordaközökön radiális, fonalszerű díszítés húzódik végig a héj közepe fájától a szélek felé. A bordákon többnyire három, fonalszerű díszítés húzódik végig, amelyek azonban többnyire elmosódotfak s csak egyes példányokon látszanak jobban. A bordaközökben fonalszerű díszítés lép fel, amelyhez a szélek felé kétoldalt egy-egy fonal csatlakozik. Ügy ezek, mint a koncentrikus növekedési vonalak, amelyek apró, pikkelyszerű lemezekké fejlődtek, a bordaközökön erősebbek. A fülek nagyok és egyenlőtlenek. A hátsó fülek ferdén lemetszettek és radiális, bordaszerű csíkokkal és erre harántul haladó többékevésbbé erős, pikkelyszerű lemezekkel díszítettek. A fülek elülső részén többékevésbbé mély byssus-bemefszés van és 6-7 radiális bordaszerű, harántul, pikkelyesen díszített kiemelkedés látszik. Az uralkodó rendes példányok méretei: hosszúság = 34 mm, szélesség = 34 mm. A kettős teknő vastagsága 10 mm. A nagyobb teknők méretei: h. = 38-42 mm, sz. = 38-42 mm, v . = 10-12 mm. Az átlagpéldányok mellett nagyobb példányok is előfordulnak, de ritkán és mindig csak töredékekben; ezek erőteljesebben díszítettek. A leírt variáns a többi válfajtól főleg a balteknő bordáinak lapos voltában, a radiális és körkörös díszítés kismértékű fejlettségében, elmosódásában különbözik. Előfordul a helvétien emelet magasabb részében, az egercsehi-ózdi medencében, Egercsehi, Szúcs, Bekölce, Borsodnádasd, Bátor, Bocs, Borsodaranyos, Mikófalva, Bélapátfalva határában.» ZOLTÁN SCHRÉTER, 1929
|
«Schréter n'a ni décrit, ni llguré cette sous-espèce nouvelle. Autorisé par l'auteur, je désigne la figure 11 (valve droite) et la fig. 13 (valve gauche, agrandie) comme lectotype.
Collection: section géol. et pal. du Musée national de Hongrie (Budapest). N° d'inventaire: M.59.2843. Loc. typ.: Egercsehi (corn. Heves). Strat. typ.: sable du toit du charbon de Heves-Borsod; Helvétien. Deriv. nom.: la localité se trouve dans le comitat Heves. DESCRIPTION. — Taille mince. Forme presque équilatérale; la valve droite est peu convexe; la valve gauche presque plate. La valve droite est ornée de 20-22 côtes, peu aplaties, les intervalles sont presque égaux. La partie umbonale est lisse; vers le bord palléal, les côtes sont ornées de stries radiaires très fines, croisées de stries d'accroissement qui sont parfois écailleuses dans des intervalles. Les côtes de la valve gauche sont plus saillantes; la surface est ornée de stries d'accroissement analogues à celles de la valve droite. L'ornementation de la valve gauche est plus forte. Les oreilles portent des stries radiaires et des stries d'accroissement. RÉPARTITION. — EN HONGRIE, dans l'Helvétien: Egercsehi, Szucs, Bekölce, Borsodnádasd, Bátor, Hevesaranyos, Mikófalva, Bélapatfalva (toit du charbon); Salgórtajan (toit du charbon); Cinkota (sable à "Aequipecten"). Dans les gisements de Borsod (Sajóvölgy) fréquent; ailleurs rare.» CSEPREGHY-MEZNERICS, I.. 1960. Pectinidés du Néogène de la Hongrie et leur importance stratigraphique. Mémoires de la Société Géologique de France [Nouvelle série], 92: 1-58, pls. 1-35. [p. 26]
|
Chlamys opercularis hevesensis (Schréter).; I. Csepreghy-Meznerics, 1960, Pectinidés du Néogène de la Hongrie et leur importance stratigraphique, plate 17, figures 11-14.
|